Talán nincs olyan bibliai fogalom, amit annyira félreértenek még maguk a hívők is, mint a bibliai hit fogalma. Általában pusztán értelmi elfogadást értenek alatta, például Isten létének az elfogadását, vagy a Biblia tartalmának elfogadását. De a hit ennél lényegesen többet jelent, ennél sokkal tágabb a jelentéstartalma!
Hit (gör.) pistis: bizalom, meggyőződés, bizonyosság, hűség.
Bízni jelentése: megalapozottá, stabillá, szilárddá, állandóvá, biztossá lenni, megbízható, hűséges, szilárdan, stabilan áll, támaszkodik, épít valamire, valakire, hisz, bízik, megbízik valakiben, épít, támaszkodik valakire, valamire, elhisz valamit.
Vagyis láthatjuk, hogy elsősorban nem valaminek az értelmünkkel való igaznak elfogadását jelenti, bár nyilván ez is benne van, hanem sokkal inkább bizalmat, bizodalmat. Ez a bizalom ráadásul nem az elmében jön létre, hanem a szívben!
Isten arra akar megtanítani bennünket, hogy megtanuljunk bízni Őbenne minden körülmények között, hogy megtanuljuk rábízni az életünket!

 

Máté 18:3

És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.

 

Miben kell olyanoknak lennünk, mint a kisgyermekek? Leginkább a szüleik felé való feltétlen bizalomban! A kisgyerekek őszintén, hátsó gondolatok és feltételek nélkül teljesen megbíznak a szüleikben! Egy kisgyerek nem kételkedik a szüleiben.
Nekünk ugyanígy kell bíznunk Istenben, a mennyei Atyánkban, ezt meg kell tanulnunk a kisgyerekektől! Aki nem tud, vagy nem akar ilyen feltétlen bizalmat tanúsítani Isten felé, az semmiképpen nem mehet be a mennyek országába – ezt maga Jézus mondta.

 

Zsolt 37:5

Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

 

Hagyjad az Úrra az utadat: ez azt jelenti, hogy engedd el az utaidat, add át Őneki a kezdeményezést és a vezetést, rendeld alá az akaratodat Istennek! Vagyis bízzál Benne, és vesd Őbelé a bizodalmadat! Ha megteszed, akkor meglátod, hogy majd Ő teljesíti, véghezviszi, megvalósítja azt, ami a legjobb neked! Ő jobban tudja, mi lenne a legjobb neked, mint te magad! Ezért bízzál Benne!

 

Zsolt 125:1

Grádicsok éneke.; Akik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll.

 

Akik az Úrban bíznak, azok olyanok, mint a Sion-hegye, meg nem inognak, hanem örökké megállnak, megmaradnak a Kősziklán! Nem ingadoznak, nem sodorja őket az élet vihara, vagy a tanításnak bármi szele, mert kősziklán állnak erősen és mozdíthatatlanul. Ők azok, akik megbízhatóan ott állnak a vártán, a szolgálatban évek, évtizedek óta, és ott fognak állni még évek, évtizedek múlva is!

  

Péld 3:5

Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

 

Fontos a józan ész és ítélőképesség, ez az ige nem azt mondja, hogy dobjuk el az eszünket, és ne gondolkodjunk. Hanem arról beszél, hogy vannak szituációk, helyzetek, amikben egészen egyszerűen nem értjük, nem érthetjük meg Istent! Isten gondolatai nem a mi gondolatink! Amint magasabbak az egek a földnél, úgy az Úr gondolatai is magasabban vannak a mi gondolatainknál! Ezért van úgy, hogy néha nem értjük Istent!

József sem értette Istent! Nem értette, hogy minek adott neki álmot arról, hogy fel fogja emelni, és mindenki meghajol előtte, ha mindenkinél egyre csak lejjebb került, először a kútba, aztán rabszolgasorba, majd a börtönbe. Nem értette József Istent, de azt tudta, hogy Isten jó, Isten szereti őt, Isten nem hazudik, és minden a javára van! József bízott az Úrban! Ezért tudott megmaradni minden nyomorúság között reménységben és békességben, és ezért nem tudta legyőzni őt a keserűség, a frusztráltság és a hitetlenség. Bizodalma jutalmát pedig megkapta, hiszen tudjuk, hogy Egyiptom második legnagyobb hatalmú embere lett, és népe megmenekülését segítette elő.

Jób szintén nem értett semmit abból, ami történt vele. Ő tudta, hogy tisztán élt, istenfélő módon, tiszta volt a lelkiismerete, és kedves volt Isten előtt. Aztán egyik napról a másikra minden összedőlt, mindenét elveszítette, a családját, a gyerekeit, minden vagyonát, minden barátja elhagyta. Ráadásul még beteg is lett, fekélyes lett az egész teste. Nem értette Jób Istent, de ismerte Őt, tudta, hogy Isten jó, Isten szereti őt, és minden a javára van! Jób is bízott az Úrban!
Ezért tudott ő is megmaradni minden nyomorúság között reménységben és békességben, és ezért nem tudta legyőzni őt véglegesen a keserűség, a frusztráltság és a hitetlenség, bár támadták őt!
A felesége csak annyit tudott mondani, hogy átkozd meg az Istenedet, és halj meg! Miért? Azért, mert ő elveszítette a bizodalmát! Csak addig tartott nála a hit, a bizalom, amíg minden jól ment, amíg áldásban éltek!
De Jóbnak valódi hite, valódi bizodalma volt Istenben, mert ő nem csak akkor bízott az Úrban, amikor minden jól ment, hanem akkor is, amikor minden nagyon rosszul alakult! A bizodalma elnyerte jutalmát, mert tudjuk, hogy Isten kétszeresen megáldotta az élete végét, mint az elejét, és jó vénségben, betelve az élettel ment el erről a földről.

Két út van előttünk amelyen járhatunk: Jób útja, vagy Jób feleségének útja. Bízhatunk addig, ameddig jól mennek a dolgok, aztán megbotránkozhatunk Istenben a nehézségek, a nyomorúságok idején, és elhagyhatjuk az Urat. Vagy bízhatunk Őbenne akkor is, amikor rosszul mennek a dolgok, és nyomorúság jön az emberre! József és Jób úgy döntöttek, hogy ők akkor is az Úrban bíznak, amikor minden összeomlani látszik. Amikor minden rosszabb lesz, te akkor is bízzál az Úrban!
Ez a legmagasabb szintje a hitnek és a bizalomnak, ide akar minket Isten eljuttatni, hogy mindentől függetlenül Őbenne bízzunk!

 

Ézs. 55:6

Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.

 

Az Ige több helyen is felszólítja a hívőket arra, hogy keressék az Urat szüntelenül, kívánják az Urat és az Ő erejét. Mert aki keres, az talál, aki kér, az kap, és a zörgetőnek megnyittatik. Isten megígérte, hogy megtaláljuk Őt, ha teljes szívünkből keressük az ő arcát. Nála van az élet forrása, és az Ő világossága által jutunk világosságra. Minden áldás és ajándék Istennél van, minden jó ajándék és tökéletes adomány Istentől száll alá a mennyből, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Ezért a hívőnek van szüksége arra, hogy bemenjen az Isten jelenlétébe, a Szentek Szentjébe, hiszen kettéhasadt a kárpit, és ezen a helyen birtokba vegye azokat a szellemi áldásokat, amiket Isten elkészített a számára.

 

Péld 22:19

Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.

 

Isten azt akarja, hogy megértsük a bizalom jelentőségét, meglássuk, hogy ez elválaszthatatlan a hittől, és megtanuljuk az életünket Őreá bízni teljes szívünkből.

 

A személyes életedre vonatkozólag először is ismerd fel, hogy milyen fontos ez a terület, aztán igyekezzél meg is cselekedni, és a gyakorlatba átültetni. Törekedjél arra, hogy ne teljen el úgy nap, hogy ne töltöttél volna el egy bizonyos időt az Istennel imában és az Igével való közösségben. A szolgálathoz való erő az Úrral való közösségből származik, ezért nem lehet e nélkül komolyabb szolgálatot végezni.

 

Zsid 10:35

Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.

 

Aki mindvégig kitart a hitben, az Istenbe vetett bizalomban, az fog üdvözülni! Éppen ezért ne dobja el senki a bizodalmát, mert annak nagy jutalma van! Ez igaz már e jelen világra is, de a legfőbb jutalom az örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban!

Zsolt 103:1-2
A Dávidé.; Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.

Dávid jól ismerte Istent, és már az Ószövetségben is teljesen újszövetségi módon gondolkodott, és tudjuk, hogy Isten szíve szerint való ember volt.
Felszólította a saját lelkét, tehát szellemből parancsolt a lelkének, az érzelmeinek, akaratának, elméjének, hogy egyfelől áldja az Urat, az Úr nevét, másfelől pedig, hogy el ne feledkezzen semmi jótéteményéről!

Áldjad az Urat!

Azért van erre szükség időnként, mert néha ellankad az ember a terhek alatt, elfárad szellemileg, lelkileg, érzelmileg, vagy testileg, negatív impulzusok érik, és nem nagyon akaródzik ilyenkor áldani az Urat!
Pedig pont ilyenkor van a legnagyobb szüksége a hívőnek arra, hogy az Úr elé menjen, és áldja Őt, magasztalja az Ő nevét!
Ilyenkor az történik, hogy a Szentlélek elkezdi betölteni az embert, a szellemét, az érzelmeit, a gondolatait, és felszabadul a lenyomás alól, ismét pozitív életérzései lesznek, öröm és békesség járja át a lelkét és tölti be újra.
Egyébként ebből is látszik, hogy a hívőnek van igazán szüksége arra, hogy áldja az Urat, nem Istennek, bár Isten méltó egyedül arra, hogy vegyen áldást, imádást, magasztalást és hódolatot a gyermekeitől.

El ne felejtkezzél Isten jótéteményeiről!

Mire kell még időnként felszólítani a hívőnek a saját lelkét?
Arra, hogy el ne felejtkezzen Isten semmi jótéteményéről! Azért fontos ez, mert az ember hajlamos felejteni, főleg Istennel kapcsolatban hajlamos erre, és a hálátlanságra.
A sértésekkel kapcsolatban, vagy a rossz dolgokkal kapcsolatban már kevésbé feledékeny gyakran az ember, ezekre sokkal jobban emlékszik, és az ördög is emlékezteti ezekre őt.
Tehát újra és újra tudatosan fel kell idézni Isten jótéteményeit, meg kell emlékezni azokról a jó dolgokról, amiket az életünkben tett a múltban, hogy el ne felejtkezzünk azokról, és el ne felejtkezzünk hálákat adni Neki!
Az ember alapvetően ilyen, ha Isten megsegíti, és megszabadítja egy nehéz helyzetből, hamar elfelejtkezik róla, és megy tovább a maga útján.

A tíz leprás

Luk 17:12-19
És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának: És felemelék szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! És mikor őket látta, monda nekik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. Egy pedig ő közülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval; És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván neki: és az Samariabeli vala. Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-e meg? A kilence pedig hol van? Nem találkoztak akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? És monda neki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.

Ebben a történetben is egyértelműen kiviláglik az emberi szív alapállapota, az Istennel szembeni keménység, a hálátlanság, az Isten jóságáról való elfelejtkezés. Néha sajnos a hívők is belesnek ebbe a bűnbe!
A tíz leprás hangosan kiáltott Jézushoz, hogy könyörüljön rajtuk, ahogy ma is sok ember fohászkodik Istenhez a bajban.
Az Úr könyörült rajtuk, és egy olyan dolgot parancsolt nekik, aminek ha engedelmeskednek, akkor ez által a cselekedet által felszabadul a hitük, és meggyógyulnak.
Tudni kell, hogy a betegnek akkor kellett megmutatni magát a papoknak, amikor meggyógyultak, tehát Jézus mintegy megelőlegezte a gyógyulásukat, ami meg is történt.
De fontos tudni azt is, hogy ez a hit cselekedete által történt, ha a leprások nem engedelmeskedtek volna Jézus szavainak és nem mennek fel a papokhoz megmutatni magukat, soha nem gyógyultak volna meg!
Ami legalább ennyire megdöbbentő, az az, hogy a tíz meggyógyult ember közül mindössze egyetlen egy ment vissza Jézushoz, hogy megköszönje neki a gyógyulást, és hálákat adjon!
Őt meg is tartotta a hite, ami megnyilvánult ebben a cselekedetben! A többieknek is volt hitük a gyógyulásra, hitet gyakoroltak Jézusban, mint Gyógyítóban, és meg is gyógyultak, de már nem gyakoroltak hitet Jézusban, mint Megváltóban, ezért maradtak a szellemi halál állapotában!
Ma is sokakat meggyógyít Isten különféle betegségekből, de csak kevesen fordulnak oda Istenhez, kevesen térnek meg Hozzá ezután, mert ők csak az áldást akarták, de az Áldót nem!
Érdekes látni azt, hogy az embereket nem érdekli, hogy ki gyógyítja meg, felőlük az ördög is lehet az, ezért fordulnak mindenféle kuruzslókhoz, természetgyógyászokhoz, okkult emberekhez, és ez által ördögi befolyásnak teszik ki magukat.

Összességében tehát két dologra szólítja fel Isten a hívőt ebben az igerészben.
Egyfelől, hogy áldja az Urat, mert ilyenkor a Szentlélek elkezdi betölteni az embert, a szellemét, az érzelmeit, a gondolatait, és felszabadul a lenyomás alól, ismét pozitív életérzései lesznek, öröm és békesség járja át a lelkét és tölti be újra.
Másfelől pedig arra, hogy újra és újra tudatosan idézze fel Isten jótéteményeit, emlékezzen meg azokról a jó dolgokról, amiket az életében tett a múltban, hogy el ne felejtkezzen azokról, és el ne felejtkezzen hálákat adni Neki!
Mert aki hálával áldozik, az dicsőíti az Urat, és annak mutatja meg az Ő szabadítását!

Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke.

Péld 20:27

Ez az Ige megerősíti azt a tényt, hogy az embernek van szelleme, és úgy működik, mint az Úr lámpása, vagyis Isten az ember szellemén keresztül hoz világosságot és életet az ember számára.

Isten nem a lelkeden, az érzelmeiden keresztül lép kapcsolatba veled, hanem a szellemeden keresztül, Isten nem a lelkedet szüli újjá, hanem a szellemedet, és a szellemünkön keresztül kommunikál velünk!

Ezért fontos, hogy ne lélek központúak legyünk, hanem szellem központúak!

Isten a Szent Szellem által vezeti a hívőket.

A Szent Szellem pedig az ember szellemén keresztül vezeti a hívőket, az emberrel a szellemén keresztül kommunikál az Úr, nem a lelkén keresztül, nem az elméjén keresztül, nem az érzelmein keresztül, hanem a szellemén keresztül!

Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.

Róm 8:14

A legfontosabb mód, ahogy a Szent Szellem vezet, a belső bizonyosság, ez egy tudást, meggyőződést, belső békességet jelent az ember szellemében, bensőjében, szívében.

Minden más vezetési forrás csak megerősítheti ezt a belső bizonyosságot! Ami ellentmond ennek, arra nem kell hallgatni, mert isten a szellemünkön keresztül vezet bennünket!

A külső vezetési módok, például a prófécia, vagy látomások, vagy álmok, vagy hangok származhatnak rossz forrásból is, és félrevihetik az embert, ha nem a belső bizonyosságra figyel!

Sok ember szenvedett már hajótörést a hit útján azért, mert hamis próféciákra hallgatott!

A próféciák, álmok lehetnek Istentől, de csak megerősítik azokat, amiket már előzőleg mondott neked Isten!

 

Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Róm 8:16

 

Tehát a Szent Szellem a mi szellemünkön keresztül kommunikál velünk, és a szellemünkkel együtt tesz bizonyságot bennünk mindennel kapcsolatban, így a fiúságunkkal kapcsolatban is.

De az örök életünkkel kapcsolatban is a szellemünkön keresztül kapunk bizonyságot, meggyőződést, tudást.

Tehát nem a lelkünkön keresztül, nem az érzelmeinken, érzéseink keresztül vezet bennünket Isten!

Az érzések követése a bajba jutás útja. Azért van sok hívő fent és lent, fent és lent, mert ők az érzéseiket követik, az érzéseik szerint járnak, és nem hitben, nem a szellemük szerint!

Amikor jó érzéseik vannak, akkor dicsérik Istent, és úgy gondolják, hogy minden rendben van.

Aztán, ha rosszul érzik magukat, akkor savanyúak, és mivel nem érzenek semmit, ezért úgy gondolják, hogy Isten távol van tőlük.

De ez nem hit, Isten dolgai nem így működnek, hanem a hit és a szellem talaján!

 

Legyél szellemközpontú!

 

Mivel Isten szellem, és a mi szellemünkön keresztül lép kapcsolatba velünk, és a szellemünkön keresztül kommunikál velünk, és a szellemünkön keresztül vezet bennünket, ezért kulcsfontosságú, hogy szellemközpontúak legyünk!

Sok ember, néha még hívők is inkább lélek tudatúak, és nem szellem tudatúak, a lelki, fizikai dolgokat helyezik előtérbe, és nem a szellemet, és a szellemi dolgokat.

Tehát légy szellem tudatú, és járjál szellem szerint, és ne lélek tudatú legyél, mert akkor csak test szerint fogsz tudni járni, de az nem jó!

Az Ige kijelenti, hogy ha test szerint élünk, akkor meghalunk, de ha szellem szerint járunk, akkor élünk!

Tedd a szellemet az első helyre! Légy egyre inkább tudatában a belső emberednek! Tudatosítsd magadban, hogy szellemi lény vagy!

Tudatosítsd magadban, hogy az újjászületésnél új teremtéssé lettél, ez segíteni fog neked a szellemi növekedésben.