Ján 8:12
Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem
járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

Jézus egyik legismertebb kijelentése önmagáról az, hogy Ő a világ világossága!
Mit jelent ez?

Ján 1:4-12
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik,
de a sötétség nem fogadta be azt. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött
tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen ő általa. Nem ő
vala a világosság, hanem [jött], hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság eljött
volt [már] a világba, amely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a
világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák
őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek;

Jézus az élet, és az élet az emberek világossága, ami fénylik a sötétségben, de a sötétség nem
fogadta be a fényt! Az egész világ a sötétségben vesztegel, az emberek a sötétségben élnek, és a
legtöbben nem akarnak kijönni a világosságra, hogy napvilágra ne jöjjenek a sötét cselekedeteik.
A megtérés pedig éppen az, hogy az ember lemond a szégyen takargatásáról, és kijön a fényre,
bűnbánatot tart, napvilágra hozza a gonosz tetteit, és megvallja a bűneit!
Jézus az igazi világosság, Ő világosítja meg az embert, de a világ nem ismerte meg Őt, mint a
világosságot, mint Isten Fiát, hanem elutasította és keresztre feszítette! De azoknak, akik
befogadták Őt, a világosságot a szívükbe, hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek, akik hisznek
az Ő nevében, és akik nem test és vér indulatából, hanem Istentől születtek! Őket világosság fiainak
nevezi az Ige!

Ef 5:8-10
Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.
(Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),
Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.

A hitetlen embert sötétségnek, a hívő embert világosságnak nevezi az Ige! Azért, mert Jézus
Krisztus befogadása által, maga a Világosság költözik a hívők szívébe, Isten elveszi a kőszívet, és
ad helyette hús szívet, és a világosság elűzi a sötétséget!
A világosság fiainak az elhívásukhoz méltóan kell élniük, mert a világosság gyümölcse minden
jóságban, igazságban és valóságban van.

Ján 9:5-7
Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok. Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából
sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire, És monda neki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám
tavában (ami azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.

Jézus azért jött, hogy a vakok lássanak, Ő nem egyszer demonstrálta ezt akkor, amikor
meggyógyította a testileg vak embereket. De még ennél is nagyobb jelentőséggel bír az, hogy a
szellemileg vak embereknek adja meg a látását! Isten nélkül minden ember tévelyeg és a
sötétségben, homályban jár, de amikor megtérnek az Úrhoz, lehull a vakságot okozó lepel, és
látnak! Meglátják azt, hogy kicsoda Isten, meglátják a saját bűnös mivoltukat, meglátják Isten
kegyelmét és szeretetét, hogy Ő az egyszülött Fiát adta értük, hogy ha hisznek Őbenne, el ne
vesszenek, hanem örök életük legyen!

2Kor 4:6
Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben
az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.

Isten akarata az, hogy a sötétségből mindig és mindenütt világosság ragyogjon fel! Ő gyújtott
világosságot a mi szívünkben is, hogy megismerjük Őt, az Ő feltámadásának erejét, és a
szenvedéseiben való részesülésünket, és megismerjük azokat, amiket Isten készített el a számunkra.
Ő világosságot hozott az életünkbe, hogy többé már ne járjunk a sötétségben, azokban a bűnökben,
amikben régen jártunk, hanem legyünk szentek és feddhetetlenek Őelőtte. Ő megvilágosította a
szívünket, hogy tudhassuk, hogy mi az Ő jó, kedves és tökéletes akarata az életünkre nézve, és
járjunk azokban, az előre elkészített jó cselekedetekben!

Ján 8:12
Én vagyok a világ világossága

Jézus Krisztus tehát a világ Világossága. Nem egy világosság a sok közül, nem egy fényforrás a sok

közül, nem egy csillag a sok közül, hanem A Világosság! Ez kizárólagosságot jelent, vagyis Ő a
Világosság, minden fény és világosság forrása! Őáltala, Őérte és Őbenne teremtetett minden, akár
királyi székek, akár uraságok, akár hatalmasságok vagy erők, minden Őbenne áll fenn, és Ő nélküle
semmi sem teremtetett! Ez is az Ő isteni mivoltát és istenségét igazolja!

Zsolt 103:1-2
A Dávidé.; Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.

Dávid jól ismerte Istent, és már az Ószövetségben is teljesen újszövetségi módon gondolkodott, és tudjuk, hogy Isten szíve szerint való ember volt.
Felszólította a saját lelkét, tehát szellemből parancsolt a lelkének, az érzelmeinek, akaratának, elméjének, hogy egyfelől áldja az Urat, az Úr nevét, másfelől pedig, hogy el ne feledkezzen semmi jótéteményéről!

Áldjad az Urat!

Azért van erre szükség időnként, mert néha ellankad az ember a terhek alatt, elfárad szellemileg, lelkileg, érzelmileg, vagy testileg, negatív impulzusok érik, és nem nagyon akaródzik ilyenkor áldani az Urat!
Pedig pont ilyenkor van a legnagyobb szüksége a hívőnek arra, hogy az Úr elé menjen, és áldja Őt, magasztalja az Ő nevét!
Ilyenkor az történik, hogy a Szentlélek elkezdi betölteni az embert, a szellemét, az érzelmeit, a gondolatait, és felszabadul a lenyomás alól, ismét pozitív életérzései lesznek, öröm és békesség járja át a lelkét és tölti be újra.
Egyébként ebből is látszik, hogy a hívőnek van igazán szüksége arra, hogy áldja az Urat, nem Istennek, bár Isten méltó egyedül arra, hogy vegyen áldást, imádást, magasztalást és hódolatot a gyermekeitől.

El ne felejtkezzél Isten jótéteményeiről!

Mire kell még időnként felszólítani a hívőnek a saját lelkét?
Arra, hogy el ne felejtkezzen Isten semmi jótéteményéről! Azért fontos ez, mert az ember hajlamos felejteni, főleg Istennel kapcsolatban hajlamos erre, és a hálátlanságra.
A sértésekkel kapcsolatban, vagy a rossz dolgokkal kapcsolatban már kevésbé feledékeny gyakran az ember, ezekre sokkal jobban emlékszik, és az ördög is emlékezteti ezekre őt.
Tehát újra és újra tudatosan fel kell idézni Isten jótéteményeit, meg kell emlékezni azokról a jó dolgokról, amiket az életünkben tett a múltban, hogy el ne felejtkezzünk azokról, és el ne felejtkezzünk hálákat adni Neki!
Az ember alapvetően ilyen, ha Isten megsegíti, és megszabadítja egy nehéz helyzetből, hamar elfelejtkezik róla, és megy tovább a maga útján.

A tíz leprás

Luk 17:12-19
És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának: És felemelék szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! És mikor őket látta, monda nekik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. Egy pedig ő közülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval; És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván neki: és az Samariabeli vala. Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-e meg? A kilence pedig hol van? Nem találkoztak akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? És monda neki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.

Ebben a történetben is egyértelműen kiviláglik az emberi szív alapállapota, az Istennel szembeni keménység, a hálátlanság, az Isten jóságáról való elfelejtkezés. Néha sajnos a hívők is belesnek ebbe a bűnbe!
A tíz leprás hangosan kiáltott Jézushoz, hogy könyörüljön rajtuk, ahogy ma is sok ember fohászkodik Istenhez a bajban.
Az Úr könyörült rajtuk, és egy olyan dolgot parancsolt nekik, aminek ha engedelmeskednek, akkor ez által a cselekedet által felszabadul a hitük, és meggyógyulnak.
Tudni kell, hogy a betegnek akkor kellett megmutatni magát a papoknak, amikor meggyógyultak, tehát Jézus mintegy megelőlegezte a gyógyulásukat, ami meg is történt.
De fontos tudni azt is, hogy ez a hit cselekedete által történt, ha a leprások nem engedelmeskedtek volna Jézus szavainak és nem mennek fel a papokhoz megmutatni magukat, soha nem gyógyultak volna meg!
Ami legalább ennyire megdöbbentő, az az, hogy a tíz meggyógyult ember közül mindössze egyetlen egy ment vissza Jézushoz, hogy megköszönje neki a gyógyulást, és hálákat adjon!
Őt meg is tartotta a hite, ami megnyilvánult ebben a cselekedetben! A többieknek is volt hitük a gyógyulásra, hitet gyakoroltak Jézusban, mint Gyógyítóban, és meg is gyógyultak, de már nem gyakoroltak hitet Jézusban, mint Megváltóban, ezért maradtak a szellemi halál állapotában!
Ma is sokakat meggyógyít Isten különféle betegségekből, de csak kevesen fordulnak oda Istenhez, kevesen térnek meg Hozzá ezután, mert ők csak az áldást akarták, de az Áldót nem!
Érdekes látni azt, hogy az embereket nem érdekli, hogy ki gyógyítja meg, felőlük az ördög is lehet az, ezért fordulnak mindenféle kuruzslókhoz, természetgyógyászokhoz, okkult emberekhez, és ez által ördögi befolyásnak teszik ki magukat.

Összességében tehát két dologra szólítja fel Isten a hívőt ebben az igerészben.
Egyfelől, hogy áldja az Urat, mert ilyenkor a Szentlélek elkezdi betölteni az embert, a szellemét, az érzelmeit, a gondolatait, és felszabadul a lenyomás alól, ismét pozitív életérzései lesznek, öröm és békesség járja át a lelkét és tölti be újra.
Másfelől pedig arra, hogy újra és újra tudatosan idézze fel Isten jótéteményeit, emlékezzen meg azokról a jó dolgokról, amiket az életében tett a múltban, hogy el ne felejtkezzen azokról, és el ne felejtkezzen hálákat adni Neki!
Mert aki hálával áldozik, az dicsőíti az Urat, és annak mutatja meg az Ő szabadítását!

Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke.

Péld 20:27

Ez az Ige megerősíti azt a tényt, hogy az embernek van szelleme, és úgy működik, mint az Úr lámpása, vagyis Isten az ember szellemén keresztül hoz világosságot és életet az ember számára.

Isten nem a lelkeden, az érzelmeiden keresztül lép kapcsolatba veled, hanem a szellemeden keresztül, Isten nem a lelkedet szüli újjá, hanem a szellemedet, és a szellemünkön keresztül kommunikál velünk!

Ezért fontos, hogy ne lélek központúak legyünk, hanem szellem központúak!

Isten a Szent Szellem által vezeti a hívőket.

A Szent Szellem pedig az ember szellemén keresztül vezeti a hívőket, az emberrel a szellemén keresztül kommunikál az Úr, nem a lelkén keresztül, nem az elméjén keresztül, nem az érzelmein keresztül, hanem a szellemén keresztül!

Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.

Róm 8:14

A legfontosabb mód, ahogy a Szent Szellem vezet, a belső bizonyosság, ez egy tudást, meggyőződést, belső békességet jelent az ember szellemében, bensőjében, szívében.

Minden más vezetési forrás csak megerősítheti ezt a belső bizonyosságot! Ami ellentmond ennek, arra nem kell hallgatni, mert isten a szellemünkön keresztül vezet bennünket!

A külső vezetési módok, például a prófécia, vagy látomások, vagy álmok, vagy hangok származhatnak rossz forrásból is, és félrevihetik az embert, ha nem a belső bizonyosságra figyel!

Sok ember szenvedett már hajótörést a hit útján azért, mert hamis próféciákra hallgatott!

A próféciák, álmok lehetnek Istentől, de csak megerősítik azokat, amiket már előzőleg mondott neked Isten!

 

Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Róm 8:16

 

Tehát a Szent Szellem a mi szellemünkön keresztül kommunikál velünk, és a szellemünkkel együtt tesz bizonyságot bennünk mindennel kapcsolatban, így a fiúságunkkal kapcsolatban is.

De az örök életünkkel kapcsolatban is a szellemünkön keresztül kapunk bizonyságot, meggyőződést, tudást.

Tehát nem a lelkünkön keresztül, nem az érzelmeinken, érzéseink keresztül vezet bennünket Isten!

Az érzések követése a bajba jutás útja. Azért van sok hívő fent és lent, fent és lent, mert ők az érzéseiket követik, az érzéseik szerint járnak, és nem hitben, nem a szellemük szerint!

Amikor jó érzéseik vannak, akkor dicsérik Istent, és úgy gondolják, hogy minden rendben van.

Aztán, ha rosszul érzik magukat, akkor savanyúak, és mivel nem érzenek semmit, ezért úgy gondolják, hogy Isten távol van tőlük.

De ez nem hit, Isten dolgai nem így működnek, hanem a hit és a szellem talaján!

 

Legyél szellemközpontú!

 

Mivel Isten szellem, és a mi szellemünkön keresztül lép kapcsolatba velünk, és a szellemünkön keresztül kommunikál velünk, és a szellemünkön keresztül vezet bennünket, ezért kulcsfontosságú, hogy szellemközpontúak legyünk!

Sok ember, néha még hívők is inkább lélek tudatúak, és nem szellem tudatúak, a lelki, fizikai dolgokat helyezik előtérbe, és nem a szellemet, és a szellemi dolgokat.

Tehát légy szellem tudatú, és járjál szellem szerint, és ne lélek tudatú legyél, mert akkor csak test szerint fogsz tudni járni, de az nem jó!

Az Ige kijelenti, hogy ha test szerint élünk, akkor meghalunk, de ha szellem szerint járunk, akkor élünk!

Tedd a szellemet az első helyre! Légy egyre inkább tudatában a belső emberednek! Tudatosítsd magadban, hogy szellemi lény vagy!

Tudatosítsd magadban, hogy az újjászületésnél új teremtéssé lettél, ez segíteni fog neked a szellemi növekedésben.