Az egyház

 

  • Abraham Licoln: „Ha mindazokat, akik vasárnap délelőtt elalszanak a templomban, sorba lefektetnék…sokkal kényelmesebbek lennének a padok.” A kemény székek, az énekelhetetlen dallamok, az erőltetett csend és az elviselhetetlen unalom csak néhány eleme annak a képnek, amely a vasárnapi istentiszteletről a köztudatban kialakult. Sokan olyan eseménynek tekintik azt, amit szenvtelenül, fogcsikorgatva ki kell bírni, amíg a pecsenyeszaft illata kellemessé nem teszi a nap további kilátásait.

  • Egyszer egy lelkész körbevezetett egy kisfiút a templomban, és megmutatta neki az emléktáblákat. Ezek azoknak a nevei, akik szolgálat közben haltak meg. A kisfiú megkérdezte: a reggeli vagy az esti istentisztelet alatt?

 

Papság

 

  • Papság: némelyek az egyház szót a papság fogalmával kötik össze. Akit felszentelnek szolgálatra, arra azt mondják, hogy belépett az egyházba. Az ilyen embereket gyakran gyanakodva szemlélik, és feltételezik róluk, hogy semmi másra nem képesek. Ezért jelent meg nemrégiben ez a hirdetés az egyházi sajtóban: Már 45 éves, és semmire sem jutott? Miért nem próbálja meg a keresztény szolgálatot? A papokról néha azt gondolják, hogy hat napon át láthatatlanok, a hetediken pedig érthetetlenek!

 

Felekezet

 

  • Mások egy bizonyos felekezettel azonosítják az egyházat, például a katolikusokkal vagy a reformátusokkal, a metodistákkal vagy a baptistákkal, a pünkösdiekkel vagy az evangélikusokkal.

 

Épületek

 

  • Megint mások az épületet tekintik egyháznak. Azt gondolják, hogy csak az lehet lelkész, akit érdekel az egyházi építészet, és amikor nyaralni mennek, küldenek a lelkésznek egy képeslapot a helyi templomról. Egyszer egy lelkész arra kérte a közössége tagjait, hogy ne küldözgessenek neki templomot ábrázoló képeslapokat, mert nagyon kevéssé érdekli az egyházi építészet.

 

Évenkénti kötelességek

 

  • Az egyház rovatot némelyek az évenkénti kötelességeket tartalmazó naptárukban pipálják ki valahol az Erzsike néni meglátogatása, és a torta elkészítése a falusi búcsúra között.

  • Mások véleménye így foglalható össze: „Tehát amikor semmi más dolgom nincs, eszembe jut, hogy elmegyek a templomba, hogy amikor végül majd visznek, az Úr rám ismerjen és beengedjen.”

 

Az Újszövetség fogalma

 

  • A fenti nézetek teljesen tévesek, és nagyon messze esnek a valóságtól. Az Újszövetség több mint száz képpel és hasonlattal ábrázolja az Egyházat. Ebben a részben ötöt vizsgálunk meg, amelyek elengedhetetlenek az Egyház fogalmának megértéséhez.

 

Isten népe

 

  • Egyház, ecclesia (görög): társulást, csoportosulást jelent, és emberekből áll.

  • Egyetemes Egyház: az egyetemes egyház tagjai világszerte, és az évszázadok során mindazok, akik megvallják, vagy vallották Krisztus nevét, és hitük által újjászülettek a Szentlélek által.

  • Keresztség, bemerítkezés: a látható jele annak, hogy valaki az egyház tagja. A külső elpecsételése annak, hogy az ember hit által igazzá vált. Élő, szívbeli hit nélkül nem használ semmit a bemerítkezés, sem egy helyi egyházi, felekezeti vagy gyülekezeti tagság. (Mt.28,19; Mk.16,16; Róm. 6,3-5; Kol. 2,12; 1 Pt.3,21-22).

  • Az Egyetemes Egyház óriási: minden országban, minden nép és nemzet között vannak tagjai, a névleges egyház közel 2 milliárd főt számlál, de a valóságban ennek töredéke az igazi egyház, azaz a Krisztusban újjászületett hívők összessége! Európának épp olyan szüksége van misszionáriusokra, mint más országnak.

  • Helyi egyházak, gyülekezetek: az Újszövetség helyi gyülekezetekről beszél, például a római, korintusi, efézusi, filippibeli, kolossébeli vagy tesszalonikibeli gyülekezetről. A helyi gyülekezetek pedig olyan kisebb csoportokra bomlottak le, amelyek családoknál találkoztak. (Róm 16,5; 1 Kor.16,19).

 

A közösség megélésének szintjei

 

  • Az Újszövetségben háromféle csoportosulásról olvashatunk: az ünneplés, a közösség és a kiscsoport szintjéről.

  • Ünneplés: olyan nagyszabású istentisztelet, összejövetel, ahol egy nagy közösség, vagy több kisebb közösség jön össze azért, hogy Istent dicsérje.

  • Az Ószövetségben Isten népe örömteli speciális ünneplésre gyűlt össze Húsvétkor, Pünkösdkor és Újévkor. A mai nagyszabású keresztény összejöveteleken megerősödnek a hívők, új bizakodás születhet azokban, akik elszigeteltnek érezték magukat. Önmagukban még sem elegendőek, mert ilyen közegben nehezen alakulnak ki szoros barátságok a keresztények között.

  • A közösség: ebben az értelemben egy közepes méretű csoport, amelyben mindenki ismerheti a legtöbb jelenlevőt. Itt lehet tartós keresztény barátságokat kötni, itt lehet gyakorolni a Szentlélek ajándékait és a szolgálatot a szeretet és az elfogadás légkörében, ezért a tagok szabadon megkockáztatják azt is, hogy hibát kövessenek el. Itt lehet betegekért imádkozni, gyakorolni a prófétálást vagy a hangos imádkozást.

  • Kiscsoport, vagy sejt: ez 2-12 főből áll, és azért jönnek össze, hogy együtt tanulmányozzák a bibliát és imádkozzanak. Ezekben a csoportokban alakulnak ki a legszorosabb barátságok.

  • Jellemzői: a bizalom légköre: azaz nyíltan beszélhetünk, a bensőségesség: vagyis beszélhetünk azokról a dolgokról, amelyek valóban fontosak az életünkben, és a felelősségvállalás: hogy hajlandók vagyunk meghallgatni egymást és tanulni egymástól.

 

Isten családja

 

Jn 1,12-13

Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

 

  • Isten gyermekei: azok, akik befogadták Jézus Krisztust a szívükbe, Istentől születtek, és hisznek az Ő nevében. Isten az Atyánk, Jézus Krisztus a Megváltónk, és bennünk lakik a Szentlélek által. Mindannyian egy családhoz tartozunk. A testvérek civakodhatnak vagy sokáig nem találkozhatnak, mégis testvérek maradnak. Ugyanígy az Egyház is egy, noha sokszor megosztottnak látszik.

 

Ef 4,3

Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet.

 

  • Folyamatosan törekednünk kell, hogy fenntartsuk a szellemi egységet a béke kötelékével. Krisztus a láthatatlan egység látható megnyilvánulását akarja. Természetesen ezt az egységet nem érhetjük el az igazság rovására, mert az nem szellemi egység lenne, csak földi (ökuménia).

  • A fontos pontokon egység, a többiben szabadság, és mindenben szeretet.

  • Minden szinten törekedni kell az egységre: a kiscsoportban, a közösségben és az ünnepléskor is, a felekezetünkön belül és a felekezetek között is, azáltal, hogy a hívők összejönnek, hogy együtt imádják, és szolgálják az Urat. Minél közelebb vagyunk Krisztushoz, annál közelebb kerülünk egymáshoz is. Amikor a Szentlélek ereje együtt emel minket Jézus Krisztus jelenlétébe, a köztünk levő korlátok jelentéktelenné válnak.

 

Szeretet

 

1 Ján. 4,20-21

Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.

 

  • Mivel egy az Atyánk, testvérek vagyunk és szeretnünk kell egymást. Mindazokat el kell fogadnunk a testvéreinknek, akiket az Atya elfogad a gyermekeinek. Aki nem szereti a testvérét, az Istent sem szeretheti, az még a halálban van.

  • Isten parancsa az, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett minket. Azaz, hogy életét adta értünk. Mi is kötelesek vagyunk odaadni az életünket egymásért: vagyis az időnket, pénzünket, energiánkat, segítségünket, jó szándékunkat, szívünket, lelkünket.

  • Közösség, koinónia: valami közös, osztozás, arra kaptunk elhívást, hogy közösségben legyünk egymással. Nekünk Istennel, az Atyával, a Fiúval, a Szentlélekkel, és a Krisztus Testével van közösségünk (1Jn.1,3; 2Kor.13,13; 1 Jn.1,7). A keresztények közössége áthidalja a faji hovatartozás, a bőrszín, a képzettség, a háttér és egyéb kulturális különbség okozta gátakat. Az Újszövetségben nincs magányos vallásosság. Két dolog van, amit nem lehet egyedül csinálni: a házasságkötés és a kereszténység.

Zsid. 10,24-25

Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.

 

  • Egymást buzdítani és bátorítani kell, el nem hagyva a saját gyülekezetünket. A keresztények gyakran azért veszítik el az Úr iránti szeretetüket és hitüket, mert elhanyagolják a testvéri közösséget. A közösség nélküli keresztény olyan, mint a tűzből kikapott szén: a tűzben izzott, de miután kivették belőle, kihűlt.

  • Luther Márton: „ Az otthonomban nincs nagy melegség vagy életerő, de a gyülekezetben, amikor együtt van a sokaság, tűz gyúl a szívemben és ki is tör belőlem.”

 

 

Krisztus Teste

 

  • Pál apostol: amikor üldözte a keresztényeket, Jézus így szólította meg: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”Jézus ezzel azt fejezte ki, hogy amikor a keresztényeket üldözi, valójában magát Jézust üldözi. Lehet, hogy Pál ekkor döbbent rá, hogy az Egyház gyakorlatilag Krisztus Teste.

  • A Test tagjai (1 Kor.12.): a test egységes, ez mégsem jelent egyformaságot. A tagok úgy különböznek egymástól, mint a kéz a fültől. Az engedelmesség vezet a szabadsághoz, az alázat az örömhöz, az egység pedig az egyediséghez. Sok tag van, de mindegyik más, különféle adományokkal és sokféle adottsággal (1 Kor.12,4-6).

 

Hogyan viszonyuljunk a többi taghoz?

 

  • Kisebbségi érzés: Pál kétféle helytelen magatartással foglalkozik. Először azokhoz szól, akik alsóbbrendűnek érzik magukat, és azt gondolják, hogy semmit sem tudnak adni másoknak. Például, hogy a láb lényegtelenebbnek képzelheti magát a kéznél, vagy a fül a szemnél (14-19.vers). Ha körülnézünk az Egyházban, könnyen alsóbbrendűnek és ezért szükségtelennek érezhetjük magunkat. Tehát nem is teszünk semmit. Az igazság viszont az, hogy mindnyájunkra szükség van, Isten mindenkinek adott ajándékokat (7.vers). Az egyház csak akkor tud rendeltetésének megfelelően működni, ha mindnyájan betöltjük azt a helyet, amit Isten nekünk szánt.

  • Büszkeség: másodszor vannak, akik felsőbbrendűnek érzik magukat (21-25.vers), ők úgy gondolják, hogy nincs szükségük a többiekre. Pál ennek a felfogásnak az ésszerűtlenségére is rámutat: egy test láb nélkül nem olyan hatékony, mint lehetne. A láthatatlan tagok gyakran még fontosabbak, mint a szem előtt levők.

  • Egy csapatban játszunk, mindegyik tag hat az egészre. Nem azt mondom, hogy a fejemnek fájdalma van, hanem, hogy fejfájásom van. Igaz ez a Krisztus testére is. Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved a többi is, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele (26.vers).

  • Történet: egyszer egy hívő találkozott egy nagy szükségben levő emberrel. Megpróbált a felekezetétől segítséget kérni, de nem talált senkit, ezért egy hétig befogadta az illetőt. Vasárnap így szólt a pásztorához: nem gondolod, hogy az egyháznak törődnie kellene az ilyen emberekkel? A pásztor válasza: úgy tűnik, az egyház gondoskodott is róla!

 

Szent Templom

 

Ef 2,20-22

Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává.

 

  • Az Újszövetség csak olyan templomról beszél, ami emberekből áll: Jézus a szegletkő, Ő alapított az Egyházat, és ő is tartja össze. Az apostolok és a próféták képezik az alapját, az eredmény pedig egy élő kövekből felépült szent templom.

  • Ószövetség: a szent sátor és később a templom volt Izrael vallási életének központja, oda mentek az emberek, ha találkozni akartak Istennel. Isten jelenléte volt a Szentek Szentjében, ezért igen korlátozott módon lehetett ide belépni, csak évente egyszer a főpapnak.

 

Jelenlét

 

  • Újszövetség: Jézus kereszthalála ajtót nyitott minden hívő előtt, hogy bármikor bemehessünk az Atyához, a jelenléte már nem korlátozódik egy templomra, már minden hívővel közösségben van a Szentlélek által. Isten új temploma az egyház, amely Isten hajléka a Szentlélek által.

  • Semmi sem helyettesítheti a jelenlétet, sem ajándékok, sem telefonhívások, sem fényképek, sem emléktárgyak, semmi. Mitől olyan gyönyörű dolog megosztani valakivel az életünket, együtt játszani, kirándulni, és sok mást közösen tenni? A jelenlét miatt.

  • Ádám és Éva Isten jelenlétét vesztették el Éden kertjében. Az Ószövetségben a jelenléte belépett a templomba. Pünkösd napján, amikor kitöltetett a Szentlélek, Isten jelenléte a népe közé költözött.

  

1Kor 6,19

Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?

 

  • A hívők teste is egy templom, a Szentlélek temploma. Minden hívő egy szent templom, mert maga Isten lakik bennük, Isten jelenléte tölti be őket. Amikor a sok kis templom összegyűlik az istentiszteletre, akkor Isten hatalmas jelenléte tölti be azt a helyet.

 

Úrvacsora

 

  • Az Ószövetségben csak egy pap közvetítésével lehetett az Atyához járulni, aki áldozatokat mutatott be a hívők érdekében. Jézus azonban, a mi nagy főpapunk saját életét áldozta fel értünk a legmagasabb rendű áldozatul. Nekünk nem kell további áldozatokat bemutatni, hiszen Jézus egyetlenegy áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket (Zsid.10,14). Sokkal inkább Jézus áldozatára emlékezünk az Úrvacsorán hálaadással, és részesülünk annak áldásaiból.

  • Az Úrvacsorán négy irányba tekintünk:

  • Visszanézünk hálaadással: Jézus Krisztus kereszthalálára emlékezünk, visszanézünk a keresztre, ahol Jézus meghalt értünk, hogy bűnbocsánatot nyerhessünk, és örök életünk legyen (1Kor.11,26).

  • Előretekintünk várakozással: abban a reményben, hogy a mennyben a Bárány menyegzői lakomáján nagy ünneplésben lesz részünk (Jel.19,9).

  • Körülnézünk a keresztény családban: Krisztusban való egységünket jelképezi és erősíti az Úrvacsora, egy pohárból iszunk és egy kenyérből eszünk (1Kor 10,17).

  • Fölfelé tekintünk várakozással: amikor az Úrvacsorát, azaz Jézus testét és vérét vesszük, várakozva nézünk fel Jézusra. Ilyen alkalmakkor van, aki megtér, megújul vagy meggyógyul, mert erőteljesen találkozik Krisztussal (Mt.18,20).

 

Krisztus menyasszonya

 

  • Házasság: ez az egyik legszebb egyházra vonatkozó hasonlat a Bibliában. Pál a férj és feleség közötti kapcsolatot Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatja (Ef.5,32). Ahogy az Ószövetség említi, hogy Isten Izrael férje (Ézs.58,1-8), ugyanúgy beszél az Újszövetségben Pál arról, hogy Krisztus az Egyház férje, és ez a kapcsolat a mintája minden házasságnak. Ezért mondja a férjeknek, hogy úgy szeressék a feleségüket, ahogy Krisztus is szerette az egyházat, és feláldozta magát érte, hogy szeplő és ránc nélkül tisztán és szentül állítsa maga elé (Ef.5,25-27).

  • A szent és ragyogó Egyház képe talán nincs teljes összhangban a jelenlegi helyzettel, de láthatjuk, hogy mit szán Jézus az Egyházának. Egy napon Jézus visszatér dicsőségben. János apostol a jelenések könyvében látomásban látta az Egyházat, mint egy férje számára felékesített menyasszonyt (Jel.21,2).

  • Változnunk kell: addig is igyekeznünk kell, hogy a valóság a lehető legközelebb álljon az újszövetségi képhez. Változnunk kell, és addig kell szépülnünk, amíg hozzá méltó menyasszony nem lesz belőlünk. Szentségben és tisztaságban kell járnunk, hogy megvalósítsuk velünk kapcsolatos céljait.

 

Isten célja az Egyházzal

 

1Pt. 2,9

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

 

  • Az Egyház: Isten népe, saját tulajdona, választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet.

  • Isten célja, hogy az Egyház hirdesse az Ő nagy tetteit, tanúskodjon Mellette, és imádja Őt. Az imádásban egész lényünkkel, a szívünkkel, elménkkel, és testünkkel kifejezzük Isten iránti szeretetünket és tiszteletünket. Az ember legfőbb rendeltetése az, hogy dicsőítse Istent és örökké élvezze jelenlétét.

  • A tanúskodás a többi ember iránti szeretetünkből fakad. Jézus arra hívott el bennünket, hogy másoknak is mondjuk el a jó hírt, és vonjuk be őket az Egyházába. Isten nem változik, és az evangélium sem. A tantételeinket és az üzenetünket nem változtathatjuk meg csak azért, hogy illeszkedjen a múló divathoz, de a ma hangján kell kifejeznünk az örök igazságokat. Ez mai zenei stílust és mai szóhasználatot jelent.

  • Az Egyház azokból az emberekből áll, akik Istenhez tartoznak, akiket a szeretet családdá forraszt össze egymással és Krisztussal, aki köztük van. Ők Krisztust képviselik a világ előtt, mert szeretik az Urat, Krisztus pedig úgy szereti őket, mint a vőlegény a menyasszonyt.


(Nicky Gumbel nyomán) Kovács Péter