Blogbejegyzés

Szellemi építkezés

Állandó építkezésben van az ember, sokszor nem is tudatosan, de valamit általában épít az ember. Vannak, akik a testüket építik, a lelkükkel már sokkal kevesebben foglalkoznak, és a szellemükkel pedig még kevesebben, hiszen a legtöbben nincsenek is tudatában annak, hogy van szellemük. A legfontosabb, hogy a jövőnket építsük, és itt nemcsak a földi jövőre, hanem elsősorban az örökkévalóságra gondolok. Ezt kell elsősorban szem előtt tartani, és ezt kell alárendelnünk minden más célnak és építkezésnek. Ehhez építhetjük, sőt építeni is kell az Úrral való kapcsolatunkat, a szolgálatunkat, a gyülekezetünket is, és nyilván sok más területen is építkezhetünk.

Az építkezés egyik nagy ellensége az, amikor az ember dekoncentrált, szét van esve, fegyelmezetlen, egyszer ide kap, egyszer oda kap, nem tud kitartani az útján, pillanatnyi érdekek mentén lavírozik, vagy a körülmények alakulása determinálják a döntéseit és a sorsát. Az építkezés összeszedettséget, fegyelmezettséget, koncentrált figyelmet és kitartást igényel, ezek nélkül könnyen szétesik az ember élete, és minden munkája, dolga félbe fog maradni.

Az építkezés másik nagy ellensége a fatalizmus, ami téves ideológiából származik, a szélsőségesen értelmezett predesztinációból. Szlogenje: ha az Isten úgy akarja! Ha Isten akarja, akkor majd felépíti a gyülekezetet, ha Isten akarja, akkor majd áldott lesz a vállalkozásom, ha Isten akarja, akkor majd előreléptetnek a munkahelyemen, ha Isten akarja, akkor majd lesz ébredés, ha Isten akarja, akkor meggyógyulok.

Isten akarja, ez nem kérdés, Ő ezekért már mindent megtett, de az embernek is meg kell tennie a maga részét! Az ébredés, az előremenetel vagy az áldás nem Istenen múlik, hanem az emberen! Nekünk kell hit által együttműködni a Szentlélekkel, és meg kell tennünk a mi részünket a dolgokban!

Fontos, hogy legyenek célok, mert ezek nélkül csak légüres térben lebeg az ember, vagy akár egy gyülekezet. Igaz az a megállapítás, hogy akinek nincsenek céljai, az csak sodródik a világgal, ahogy esik, úgy puffan alapon él. Jelszava: olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy.

Ha nincs célod, akkor sehova se fogsz eljutni! A cél kijelöli a követendő utat, és a feladatokat, és ha fegyelmezetten megteszi azokat az ember, akkor egyre előrébb jut! Ahová nézel, oda jutsz! Minden a célok köré csoportosul és erre nézve történik!

Pál apostol nem pazarolta el az energiáit, pénzét, idejét felesleges vagy kevésbé fontos dolgokra. Egyet tett, futott egyenesen a cél felé, a mennyei elhívás betöltéséért és jutalmáért. Nekünk is így kell futnunk a cél felé koncentrált figyelemmel.

A figyelem koncentrálása, összpontosítása lényeges momentum a cél elérése érdekében. Nem kell polihisztornak lenni, és mindennel foglalkozni, mindenhez érteni. Elég, ha azzal az egy dologgal foglalkozol, és ahhoz az egy dologhoz értesz, amit Isten adott neked!

A tervek mutatják meg, hogyan jutunk el a célig! A tervek tulajdonképpen lefektetik, lerajzolják, áttekinthetővé teszik a célig vezető utat! Ugyanúgy fontosak mindenben a tervek, mint egy ház építésénél a tervrajz, e nélkül senki sem kezd el építkezni!

A spontán pünkösdizmus nem vezet sehová, mert egyszer így, egyszer úgy, egyszer erre, egyszer arra, amerre éppen a Lélek fúj. Csak az a baj, hogy legtöbbször nem a Szent Szellem áll az állandó változtatások mögött, hanem az emberi nyughatatlanság és megfelelés.

A Szent Szellem vezetése szerint kell építkezni. Hiba, ha a saját tervemet, ötletemet akarom Istennel megáldatni, ez nem működik! Isten a saját tervére ad áldást!

Mennyei minta szerint kell építkezni, mind gyülekezeti, mind más területeken is, mint a vállalkozás és munka, Isten vezetése szerint kell tennünk a dolgokat! Például Mózes sátra, Salamon temploma, mivel mennyei mintára épültek, ezért Isten a jelenlétével megpecsételte ezeket az épületeket, amelyek egyébként csak a mennyei valóság földi képmásai voltak.

Istentől el kell venni a látást, szellemi belelátást Isten terveibe. Ha nincs látás, elvadul (elvész) a nép, egész vad dolgokat kezd el tenni, eltér az igazságtól. Ez történt az aranyborjú esetében is. Emberi ötletek, elképzelések hátráltatják Isten munkáját! Ha Isten nélkül, saját ötletből, emberi erővel építünk valamit, akkor előbb ezt le kell rombolni, és utána tudunk Isten szerint építeni!

Az alapozás nem látványos, és ráadásul lassú folyamat! Minél nagyobb és erősebb az alap, annál nagyobb és erősebb, tartósabb épületet lehet ráépíteni úgy egyéni, mint gyülekezeti szinten egyaránt, viszont ennek a felépítése idő és energiaigényes feladat!

Ne becsüljétek le az alapozásra szánt időt, például egy cég felépítése és megalapozása sok évet vesz igénybe, egy gyülekezeté még többet! Például a kínai bambusznál öt évig semmi sem történik, aztán egy hónap alatt harminc métert nő! Minél erősebb az alap, annál nagyobb lehet a felépítmény, gondolj egy toronyház építésére.

Kulcsfontosságú, hogy milyen alapra épül a hívő élete, vagy a gyülekezet! Az Isten Igéjére, Krisztusra kell építeni, ezért lényeges, hogy az új hívők részt vegyenek alapozó bibliaiskolán.

A kőszikla Krisztus! Akkor építünk a kősziklára, ha nem csak hallgatjuk, hanem cselekedjük is Isten Igéjét! Homokra épít, aki hallgatja az Igét, de nem cselekszi, vagy felhígítja emberi hagyományokkal, és vallásos dogmákkal. Krisztusnak kell a középpontban lennie, mindennek Ő reá nézve kell történnie, Neki kell alárendelni minden célt és tervet, minden építkezést a hívő életében.

Isten adja a növekedést, egy fát, ha elültetünk, locsoljuk, trágyázzuk, napfényt kap, de Isten növeszti meg. Tehát nem lehetünk passzívak: Pál ültette, Apollós öntözte!

Nem az a kérdés, hogy mitől növekszik egy gyülekezet, vagy egy világi szervezet, inkább az, hogy mitől nem növekszik, mik az akadályok? Optimális körülmények megteremtése fontos. Például a gyerekeknél a szeretet, az elfogadás, a sok alvás, a jó táplálkozás, a higiénia, és a napfény létfontosságú, hogy normálisan növekedjen!

Ma Magyarország szellemi szempontból nem egy optimális hely, vannak sokkal jobb helyek, például Dél-Amerika, Afrika, Ázsia, stb. Ezen belül Buda pláne nem optimális helyszín, Pesten van sok-sok karizmatikus, pünkösdi gyülekezet, Budán alig, ezt látnunk kell, és ehhez kell szabnunk a terveinket, céljainkat! Ne bölcselkedjünk feljebb, mint ahogy kaptuk! Nekünk nem másokhoz kell hasonlítgatnunk magunkat, hanem nekünk itt kell helytállnunk Magyarországon, mert Isten ide helyezett bennünket!

Az Ige egyértelműen kijelenti, hogy Krisztus az, Aki felépíti az Egyházat, a Gyülekezetet, a kősziklán. Amint már említettük, a Kőszikla Krisztus, mindig Krisztusra utal az Igében, a példázatban az Ige hallgatása és cselekvése jelenti a kősziklára, vagyis Krisztusra való építkezést.

Ez a tény, természetesen nem azt jelenti, hogy akkor nekünk semmi további dolgunk nincsen, hiszen Isten úgyis építi az Egyházat, nélkülünk is, ha akarja. Már beszéltünk a fatalizmus káros hatásairól, ez a gondolkodás teljesen idegen az Ige szellemétől, a Biblián végig vonul az ember szabad akaratának és az emberi felelősségnek a doktrinája!

Mi a fő szolgálati ajándékok szerepe? Az, hogy felkészítsék és kiképezzék a többi hívőt a feladatukra, Krisztus Testének, a Gyülekezetnek a felépítésére! Tehát minden hívő feladata építeni a Krisztus Testét, építeni a helyi gyülekezetet, építeni a testvérét!

Együtt építkezünk Krisztussal, Ő építi az Egyházat, és mi együtt munkálkodunk Vele ebben az építkezésben!

Egyedül nem megy, szükség van a tervek és célok véghezviteléhez mások segítségére, támogatására is. Az egység alapvető fontosságú, mert csak és kizárólag oda küld áldást az Úr és életet! Az olaj pedig a Szent Szellem kenete az egységben. Az ördög állandóan támadást intéz az egység ellen, ami a Szent Szellem általi egység, és nem ökuménia!

Nekünk nyitottnak kell lenni minden gyülekezet, felekezet és Egyház felé mindaddig, amíg újjászületett hívőkről és közösségekről beszélünk. Ellenkező esetben lehetetlen szellemi egységben lenni velük, csak emberi, humanista egység lehet, amit ökuméniának neveznek.

Az építkezésnek és a Szentlélek vezetésének legnagyobb ellensége az automatizmus, a megszokás, a vallásosság! Példa: „mi mindig így csináltuk!” Ahhoz, hogy együtt tudjunk munkálkodni Istennel, szükségünk van a Szentlélek vezetésére, hogy meghalljuk a hangját, és kövessük Őt, engedelmeskedjünk a szavának!

A vallásosság az Istennel való kapcsolatnak is a legnagyobb ellensége! Amikor úgy csinálsz, mintha…de a szíved nincs benne, távol van Istentől. Ebből meg kell térni, addig ne nyugodjál meg, amíg nem rendezed Istennel a kapcsolatodat! Mindenkit támad a vallásosság szelleme, de nem szabad behódolni neki, mert ez az élő hit legnagyobb ellensége, úgy, hogy közben észre sem veszi az ember! Azt hiszi, hogy Isten Szelleme vezeti, közben már régen a megszokások, és az emberi megfelelések rabjává vált!

Istennek építsük, ne magunknak, ez még a világi boldogulás, a vállalkozás területére is igaz! Egyébként, amit szeretünk, amit szívesen csinálunk, amire ambíciónk, motivációnk van, abban leszünk sikeresek is, mert nem az eredményért, nem a fizetésért tesszük elsősorban, hanem azért, mert szeretjük!

A munka területén azt érdemes csinálni, amit szeretünk csinálni, mert amit kényszerből teszünk, abban frusztrálódni fogunk, és sikerünk sem lesz benne! Természetesen sokszor rögtön nem tehetjük azt, amit szeretnénk, de egyéb munkát is azért tegyünk, hogy majd egyszer azt tehessük, amit szeretnénk, amivel életünk végéig szeretnénk foglalkozni!

Minden lehetséges annak, aki hisz, aki hisz egy célban, aki hiszi, hogy azt a célt el is fogja érni. Aki a szívében hiszi, és nem kételkedik, és ki is mondja, megvallja a beszédével a hitét, meg lesz annak, amit mondott! A hit a legfontosabb az építkezésnél, mert hit nélkül semmit nem lehet elérni. A hit tartja meg az embert a cél felé vezető úton akkor is, amikor mások már régen kiszálltak.

Általában amikor elindul egy új dolog, egy új gyülekezet, egy új vállalkozás, egy új üzleti ötlet, akkor az elején mindenki lelkes és boldog, mindenki tele van lendülettel és elképzeléssel. Ilyenkor nem látszik még az, hogy ki hisz valóban a látás megvalósításában, és ki az, aki igazából nem! Ez a nehézségek és a próbák idején derül ki!

A hit tartja meg az embert akkor, amikor a körülmények mind azt mutatják, hogy nem fog sikerülni! Akinek nincs erős hite, azok általában ilyenkor adják föl, de aki hisz, az tovább megy ilyenkor is! Hosszútűrésre, állhatatosságra és kitartásra van szükség ahhoz, hogy elnyerjük az ígéreteket, hogy megláthassuk egy építkezés eredményét, szellemi síkon ugyanúgy, mint természetes síkon, és ez a kitartás a hitből fakad!

Miért? Mert Isten hosszútávban gondolkodik! A hívő élet nem százméteres síkfutás, hanem maratoni futás. Az építkezés hosszú idő, Isten soha nem siet, soha nem kapkod! Időre van szükség ahhoz, hogy a hívő jellemben változzon, hogy szellemileg felnőjön, hogy eljusson az érettségre. Idő kell a szolgálati ajándékok felnövekedéséhez is!

A szörfösök nem próbálnak hullámokat teremteni, hanem figyelik és meglovagolják a hullámokat. Mi nem tudunk szellemi hullámokat, ébredést létrehozni, de amikor Isten mozdul, akkor késznek kell lenni meglovagolni a hullámokat! Nemcsak Isten akaratát, tervét kell meglátnunk, hanem az időzítést is, hogy mikor akar Ő cselekedni?

Mindennek rendelt ideje van! Ha valahol Isten cselekszik valamit, egyáltalán nem biztos, hogy nálunk is azt akarja tenni! Ha valahol Isten cselekszik valamit, egyáltalán nem biztos, hogy nálunk is most akarja tenni! Ha valahol Isten cselekszik valamit, egyáltalán nem biztos, hogy nálunk is ugyanúgy akarja tenni!

Isten soha nem siet, soha nem kapkod. Jézus soha nem kapkodott, mégis mindenhová odaért! Az ördög éppen ellenkezőleg, siet, mint aki tudja, hogy kevés ideje van hátra! Te se siess, ne kapkodj, ne siettesd a dolgokat, mert az idő előtt kierőszakolt örökség nem áldatik meg, az Úr nem késik el az ígérettel, mint némelyek késedelemnek tartják, hanem a legmegfelelőbb időben cselekszik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..