‘Blogbejegyzés’ kategória archívum

rendelt-ido%cc%8bA ma emberét semmi nem zavarja jobban, semmi nem okoz neki nagyobb kínlódást, mint amikor várni kell valamire. Ha egy percet várni kell a dugóban, ha negyedórát sorba kell állni a boltban, már kiakad. Mindent azonnal akar, amit csak a szeme-szája megkíván, nem tud várni semmire sem.

Igazi hit viszont nincsen várakozás nélkül, a várakozás nehéz éveiben válik teljessé a hit, és így tudja a hívő birtokba venni az örökségét. Isten nagy dolgaira, ígéreteire néha nem fél órát kell várni, hanem akár hosszú éveket, sőt olyan is előfordul, hogy évtizedeket!

Mindenkinek van olyan vágyakozása, legális kívánsága az Úrtól, ami még nem teljesedett be, amit még nem kapott meg, de vár rá, néha könnyebben, néha nehezebben, de nem adja fel. Ez szólhat társról, gyerekről, otthonról, anyagi dolgokról, elhívásról, szolgálatról, stb.

Várakozás közben sokszor az ellenkezőjét látjuk, mint amit Isten megígért, ezért olyan nagyon nehéz várakozni az Úrra. De a hívő megtanulja, hogy nem a láthatókra néz, hanem a láthatatlanokra, ez a hit! Meg kell tanulni az érzékszerveink helyett a hitre támaszkodni, meg kell tanulni várni az Úrra!

Minél hosszabb a várakozás ideje, annál nagyobb a feszültség, annál nagyobb szenvedést és gyötrelmet okoz az emberben.

 

Zsid. 10,36-39

Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.

 

Az ígéret elnyerése békességes tűrés által lesz meg! Ez nem passzivitást jelent, hanem közben Isten akaratának aktív megcselekedése történik.

Nem késik el az Úr, még egy kevés idő és eljön! Ezért ne dobjátok el a bizodalmatokat, hiteteket, mert ennek nagy jutalma van! Ha belefárad az ember a hit harcába, akkor hajlamos az adott területen eldobni a bizalmát, elengedni azt a dolgot, amit Isten megígért, és így elveszti a beteljesedés reménységét.

Az igaz ember hitből él! Nem fordul vissza, nem hátrál meg, hanem kitart a végsőkig a láthatók ellenére is, és így elveszi az örökségét! A meghátrálás emberei a hitetlenség emberei, Isten nem gyönyörködik bennük, és el fognak veszni!

A hit a várakozás gyötrelmei alatt nyilvánul meg leginkább, amikor nagy szakadék van a látható dolgok alakulása, és Isten ígéreteinek beteljesülése között!

Ez nagy feszültséggel jár, amit csak hit által tudunk kezelni, amin csak hit által tudunk áthaladni, amit csak hit által vagyunk képesek legyőzni.

 

4Móz 23:19

Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy azt ne teljesítené?

 

Biztosan beteljesedik az Úr ígérete és célhoz ér, hiszen nem ember az Isten, hogy hazudjon, nem ember fia, hogy becsapjon! Amit mond, azt megteszi, amit ígér, azt beteljesíti!

 

Zsolt. 33,20

Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk.

 

Gyakran hosszú ideig, kitartással kell várnunk arra, hogy az Isten által megígért dolgok megvalósuljanak. Az Ige is sokszor parancsolja a hívőnek, hogy várja az Urat!

Mert Ő a mi segítségünk és pajzsunk, védelmünk.

Emberi segítség hiábavaló, olyan, mint Egyiptom segítsége, olyan, mint a törött nád, aki rátámaszkodik, annak átszúrja a kezét. Ezért nem emberekben kell bízni, nem tőlük kell várni a segítséget, hanem az Úrban kell bízni, és Tőle kell várni a szabadítást!

A várakozás terhe és igája a hívők láthatatlan szenvedése, sokszor nagyon nehéz és fájdalmas, sok szomorúsággal, valódi lelki szenvedéssel, gyötrődéssel járhat, de nagy haszna, jutalma van!

Isten a szíve szerint nem tenne ilyet a gyermekeivel, de meg kell engednie mégis a várakozás terhét, hogy ez által el tudja elvégezni az emberben azokat a jellembeli változásokat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy az ember kompatibilis legyen a mennyel! Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret!

 

Zsid 10:35

Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.

 

Ne dobjátok el tehát a bizodalmatokat abban, hogy Isten beteljesíti az ígéretét, ne engedd el az ígéretet, ne hátrálj meg ebben, ne alkudj meg ebben, mert a kitartó hitnek nagy jutalma van.

Ez a jutalom a megadatott kívánság, ami életnek fája a hívő számára!

A te kipróbált hited, ami becsesebb a tűzben megpróbált aranynál, és amely képes várakozni hosszú időn keresztül is, adja meg neked a megadatott kívánság jutalmát, és legyen ez valódi élet fája számodra!

 

 

van-remny-06-az-rk-let-remnysge-1-638

 

 

 

Jézus Krisztus a golgotai kereszten meghalt a bűneinkért, és feltámadott a megigazulásunkért. Az Atya szeretetből küldte el a Fiút, hogy a keresztáldozata által Magához fogadhasson bennünket.

 

 

 

 

 

Ján 3:16
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Azáltal, hogy Magára vette a bűneinket, átkainkat, betegségeinket, és helyettünk megkóstolta a halált is, és így legyőzte a halált és a sátánt, aki a bűnök miatt uralkodott az emberek életén és a világon.
Jézus a mennyben bemutatta az engesztelés vérét, és az Atya pedig kibocsátotta a Szent Szellemét ránk.
Mindezeknek mi volt a fő célja és értelme? Az, hogy aki hisz a Fiúban, el ne vesszen, hanem örök élete legyen! Az örök élet a legfontosabb az ember számára!
Láthatjuk, hogy vannak, akik elvesznek, és nem lesz örök életük, és vannak, akik birtokolni fogják az örök életet, mégpedig hit által!

1Pét 1:9
Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét.

Péter apostol megerősíti a Szent Szellem által azt, hogy a hitünk fő célja a lelkünk megmenekülése, üdvözülése, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen!

Kétféle sors

Máté 25:46
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

Kétféle útról, kétféle sorsról beszél az Ige: az egyik a hitetlenség útja, amelynek a vége az örök gyötrelem, a másik pedig az igazak útja, amely a hit útja, hiszen az igaz az ő hite által él! Ennek a vége az örök élet.

Ján 3:36
Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Aki hisz a Fiúban, az birtokolja az örök életet, aki nem hisz, vagyis nem enged, nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát életet, hanem Isten ítélete, haragja alatt marad!
A hit és az engedelmesség kapcsolatban vannak egymással, aki hisz Jézusban, az megtartja az Ő beszédeit, aki nem hisz, az nem tartja meg az Ő Igéjét, mert nem is hallgatja azt, vagy csak hallgatója az Igének, és nem megtartója.

Mi az örök élet?

Ján 11:25-26
Monda neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?

Jézus Krisztus egyértelmű kijelentést tett arról, hogy Ő az Élet! Tehát az élet, az örök élet, nem valami, nem egy dolog, hanem Jézus Krisztus, az Ő személye, az Ő élete!
Aki hisz Őbenne, ha testileg meghal is, szellemileg él, és aki hisz Őbenne, soha nem hal meg szellemileg, vagyis nem kárhozik el.
Jézus az egyedüli út az Atyához, senki sem mehet az Atyához, csak a Fiú által, az Ő keresztáldozatába vetett hit által, az Ő nevében való hit által, az Ő vérében való hit által, aki más úton akar Istenhez elérni, az el fog tévedni, és el fog veszni.

Róm 6:23
Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.

Az örök élet Isten ajándéka, nem tudja senki sem megszerezni vagy kiérdemelni semmilyen jócselekedetekkel, hanem ingyen kegyelemből adja Isten az Őbenne hívőknek.
Krisztusban, vagyis az örök élet és Krisztus nem választható szét, egy és ugyanazt jelenti.

A hívő örök élete

1Ján 1:1-3
Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről. (És az élet megjelent és láttuk és Tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala és megjelent nékünk;) Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

Hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk, vagyis hirdetjük Jézus Krisztust, mint örök életet!
Hirdetjük Jézus Krisztust, az élet Igéjét, Aki Istennél volt, és Isten volt, és Akinek láttuk a dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének a dicsőségét, Aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.

A hívő örök élete a Krisztussal való közösségből fakad, aki közösségben van a Krisztussal, az közösségben van az örök élettel, és birtokolja azt!
Ennyire lényeges az Úrral való közösség, egység, és kapcsolat, mert tulajdonképpen az örök élettel való közösség és kapcsolat függ tőle!

1Ján 2:23-25
Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. Amit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok. És az az ígéret, amelyet ő ígért nékünk: az örök élet.

Aki vallást tesz a Fiúról, vagyis a szívében hiszi, hogy Jézus feltámadt a halálból, és a szájával vallást tesz Róla, abban az Atya is megvan, Isten élete benne van, vagyis örök élete van és üdvözül.
Az ígéret örök élet, amit Isten ígért nekünk, ami nem más, mint maga Isten örökkévaló élete bennünk!

Örök életük van, már most

1Ján 5:11-13
És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében.

Isten örök életet adott nekünk hívőknek, és ez az örök élet az Ő Fiában van, az Ő Fia az örök élet!
Akié a Fiú, azé az élet, akiben benne van a Fiú, abban benne van az örök élet is, az birtokolja az örök életet is, hiszen az örök élet, magának Istennek az élete!
Akiben nincsen az Isten Fia, akiben nem él hit által Krisztus, annak értelemszerűen örök élete sincsen!
Tudjátok meg ti, akik hisztek, hogy örök életetek van már most, és átmentetek a szellemi halálból a szellemi életbe!
Aki hisz Jézus Krisztusban, annak örök élete van már most! Nem a halál beálltával dől el valakiről, hogy hová fog kerülni, az örök életre vagy az örök gyötrelemre!
Most dől el, tudniillik abból, hogy hisz-e a Fiúban, és övé-e a Fiú, benne lakik-e a Krisztus, vagy sem? Aki hisz a Fiúban, és akié a Fiú, azé az örök élet, aki nem hisz, és akiben nincs a Fiú, abban nincs meg az élet sem!

Jel 3:5
Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.

Aki győz, annak nevét nem törli ki az Úr az élet könyvéből, vagyis az megtartja az örök életét! Ki győz?
Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül, aki mindvégig ragaszkodik az Úr nevéhez, a mindvégig megmarad a hitben, aki nem hátrál meg soha.

szeretetA körülmények csapdája

Általában az emberek a saját látható körülményeik alakulásából vonnak le különböző következtetéseket Isten létezésével, jellemével, szeretetével kapcsolatban. Ha katasztrófák, tragédiák történnek, akkor rögtön kétségbe vonják még a létezését is Istennek, hiszen, ha Ő lenne, akkor nem engedné meg, hogy ártatlan emberek, gyerekek meghaljanak. Gyakran halljuk: hogy engedhette ezt meg Isten? Már a kérdés is azt sugallja, hogy Isten gonosz, mert megtehette volna, hogy ne történjen meg ez a katasztrófa, de rideg szívvel végignézte sok ember halálát.
A valóságban természetesen az ördög áll az ilyen eszmefuttatás mögött, fő örömét abban leli, hogy mindenféle gonoszságokat elkövet, és utána Istenre keni az egészet.

Sajnos a hívők is hajlamosak a láthatók, a tapasztalatok szerint ítélni néha. Vagyis, ha jók a tapasztalataik, jól megy a soruk, akkor elhiszik, hogy Isten szereti őket, ha rosszak a tapasztalataik, vagyis nehézségek, problémák, gondok, pl. betegség, vagy anyagi szükségek merülnek fel, akkor arra a következtetésre jutnak, hogy Isten nem szereti őket és elfordult tőlük. De ilyenkor rossz forrásból merítenek! Gyakran a körülmények bűvkörében, hálójában, csapdájában élnek a hívők is, vagyis, ha a láthatók alapján jól mennek a dolgok, akkor boldogok, ha rosszul alakulnak a dolgok, akkor frusztráltak és depressziósak. De itt valami nagyon nem stimmel! Hiszen az Ige pont az ellenkezőjét mondja a hívőknek, hogy mit tegyenek, hogyan gondolkozzanak!

2 Kor. 4,17-18
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

A hit egyik legfontosabb ismérve, hogy nem a láthatókra néz, hanem a láthatatlanokra! A hívő ember egyik legfontosabb ismérve, tulajdonsága az, hogy nem a láthatókra, a körülményekre, a tapasztalataira néz, és nem azokból szűr le következtetéseket Isten szeretetével és hűségével kapcsolatban, hanem a láthatatlanokból!
Miért? Azért, mert a látható dolgok állhatatlanok, állandóan változnak, földi, sokszor csak emberi szempontból látjuk őket, és nem Isten szemszögéből, ráadásul az ördög által is gyakran manipuláltak, ezért ezekből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni Istenről és az Ő szeretetéről.

Mennyei perspektíva

A hívő is szenvedhet, a saját hibái miatt is, és Isten akaratából is, de miért kell szenvedni a hívőnek? Azért, mert Isten mindent az örökkévalóság szempontjából néz, mennyei perspektívából, és az ember örökkévaló sorsa a legfontosabb a szemében.
Ő nem akarja, hogy egy ember is elvesszen, hanem azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson. Isten nem gyönyörködik a bűnös halálában, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen. Istent jobban érdekli a jellemünk, mint a kényelmünk, az örökkévaló sorsunk, mint a földi boldogulásunk! Természetesen Isten bővölködést, örömöt, áldást akar adni a gyermekeinek, és ezekből is érezhetjük a szeretetét és gondviselését, de ha a Menny aspektusából szükséges, akkor szenvedéseket is megenged a hívő életében, azért, hogy megváltozzon, és kompatibilissé váljon a Mennyel! Ilyenkor hajlamos arra gondolni a hívő, hogy Isten elhagyta, vagy nem szereti, vagy haragszik rá, pedig az Ő szeretete állandó, és ezekben is a szeretete nyilvánul meg! Ezt meg kell érteni!

Érzelmek

Fontosak az érzelmek, de nem elsődlegesek, mivel az érzelmek változnak, labilisak, ezért nem vezethetnek bennünket, és elsődlegesen nem ezek által ismerjük meg Isten szeretetét. Az érzések a lélek területéhez taroznak, de a Szent Szellem a szellemünkben jelenti ki Isten szeretetét nekünk. Ez két külön világ, már csak ezért sem szabad elsődlegesen az érzéseinkre támaszkodni!
A probléma az, hogy a jó érzések, még a szeretet érzés is több forrásból származhatnak, a Szent Szellemtől, emberi is lehet, sőt az ördög is tud jó érzéseket adni! Az ördög is tud érzéseket adni, kérdezz meg egy kábítószerest, amikor belövi magát, akkor úgy érzi, hogy az egész világot szereti, és őt is mindenki szereti. De ez hatalmas csalás és önbecsapás!
Tehát biztosan az érzéseinkből sem tudhatjuk meg, hogy Isten szeret-e bennünket.

Eddig láthattuk, hogy honnan nem tudhatjuk meg biztosan azt, hogy Isten szeret-e bennünket. Ezek a látható világ dolgai, a körülmények, a tapasztalatok és érzések világa. Ezekből nem ismerhetjük meg egyértelműen és biztosan Isten szeretetét.

Honnan tudhatjuk hát biztosan azt, hogy Isten szeret bennünket?

1. A szubjektív forrás, a Szent Szellem kijelentése

2Tim. 1,7
Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.

A Szeretet Szellemét kaptuk Istentől, vagyis a Szent Szellemet. Ez szemben áll a félelemmel, a teljes szeretet kiűzi a félelmet! Ez a Szellem a hívő ember szellemével kapcsolódik, egyesül vele, és átjárja a szívét, szellemét, majd a lelkét és végül a testét is.
Ez szubjektív forrás, a bennünk lakozó Szent Szellem kijelentése a szellemünkben. A Szent Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk, hogy megbocsáttattak a bűneink, hogy örök életünk van, és hogy Isten szeret bennünket! Ez a belső tudás, független a körülményektől, az érzésektől, szilárdan és rendíthetetlenül megtartja a hívőt az Isten szeretetében

Róm. 5,5
a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.

A szívünkbe, szellemünkbe kiáradt az Isten szeretete a Szent Szellem által, ezért a szívünkben, szellemünkben tudjuk, meg vagyunk győződve róla, bizonyosságunk van arról, hogy Isten szeret bennünket. Ez belső, szubjektív forrása az Isten szeretetének, ez biztos tudást ad arról, hogy Isten személyesen szeret bennünket. De amint már mondtuk, ezt a belső bizonyosságot ne keverjük össze a jó érzésekkel!

2. Az objektív forrás, az Ige

Ján. 17,17
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.

Az Ige igazság, színtiszta igazság, nincsen benne semmi hamis, hazug vagy csalárd dolog. Jézus az Igazság, Ő nem tud hazudni, a lényéhez tartozik az igazság. Ezért csak Isten Igéje az egyedüli és biztos híradás, információ Istenről, és az Ő szeretetéről. Kizárólag ebből a forrásból tudhatjuk meg minden kétséget kizárólag, hogy Isten szeret bennünket, és hogy milyen ez a szeretet. Ez az egyedül megbízható forrás, hiszen ez származik egyedül Istentől. A teljes Írás Istentől ihletett, sugalmazott.
Más források vagy emberektől, vagy magától az ördögtől származnak, ezért hazugságokat tartalmaznak, tévedések vannak bennük, egyáltalán nem megbízhatóak Istennel kapcsolatban, sokkal inkább elhitetik, megtévesztik az embereket.
Egyedül az Ige jelenti ki Istent, ad információkat az Ő jelleméről, szeretetéről, és a szeretetének a megnyilvánulásairól.

1 Ján. 4,8
A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.

Az Ige kijelenti, hogy Isten a Szeretet, Ő nem csak szeret, hanem ő a Szeretet, minden szeretet forrása! Mi csak azért tudunk szeretni, mert ő előbb szeretett minket. Ezt az egyszerű tényt hit által tudjuk megérteni és elfogadni, ha nem hiszünk az Igének, akkor tulajdonképpen Istent teszzük hazuggá! A hit azt jelenti, hogy szaván fogjuk Istent, elhisszük, hogy amit mond, az úgy van, amit megígért, azt meg is teszi. Tehát gyermeki hittel el kell fogadnunk a tényt, hogy Isten a Szeretet, és szeret bennünket a körülményeink alakulásától függetlenül.

Hogyan nyilvánult meg Jézus szeretete a gyakorlatban?

Természetesen az életében egyfolytában megnyilvánult ez a szeretet: például meggyógyította a betegeket és együtt érzett velük, elfogadta a bűnösöket és együtt evett velük, megszabadította a foglyokat, tanította a népet Isten útjára, feltámasztotta a halottakat, és megáldotta a kisgyerekeket.

A kereszt

Eféz. 5,2
És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.

De mégis, Isten szeretete a legjobban Jézus Krisztus halálában, a kereszten mutatkozott meg. A szeretete arra indította, hogy értünk és helyettünk kínhalált szenvedjen a golgotai kereszten. Ő önmagát adta értünk, örökkévaló Szellem által ártatlanul áldozta fel magát Istennek, hogy megmentsen bennünket. Ő minden emberért elszenvedte a halált, de sokan ezt nem hiszik el, és meg fognak halni a bűneikben.
Ha soha semmit nem kapnál többé Istentől, ha emberi szempontból rosszul is mennének a dolgok, akkor is van remény! Ha a keresztre nézel, akkor láthatod Isten valódi szeretetét, amellyel szeret téged!