Blogbejegyzés

Isten szeretete

szeretetIsten szeretete, kegyelme, jósága, jóindulata az, amit nem érdemel meg az ember, amiért nem dolgozott meg. Ez nem függ az ember teljesítményétől vagy engedelmességétől. Ő mindenkit szeret, ha rosszul viselkedik akkor is, ha jól viselkedik akkor is, ugyanúgy, mint egy normális földi apa.

Isten mindenkit szeret, Ő nem személyválogató, viszont a szeretetének a mélysége különböző, az embertől függ, hogy a szeretete és engedelmessége által milyen közeli kapcsolatba kerül Istennel, milyen mélyre hatol Isten szeretetében! Például Ábrahám Isten barátjának neveztetett, Mózes megláthatta az Urat, Jánost különösen szerette az Úr…

Még egy fontos dolog, bár Isten szeretete nem függ az ember teljesítményétől, engedelmességétől vagy bűneitől, de az örök életére igenis kihatnak ezek a dolgok! Sokan összemossák Isten szeretetét és az üdvösséget, azt gondolva, hogy mivel Isten szeret, ezért nem lehet, hogy a pokolba vessen! Isten valóban szeret, annyira, hogy tiszteletben tartja az ember szabad akaratát, ha nem akar megtérni a bűneiből, és nem akar a Mennybe menni, akkor nem kötelező!

Nézz Jézusra!

Egyfelől jó tudni, hogy Isten szeret bennünket, másfelől a bennünk lakozó Isten ugyanígy akarja szeretni az embereket általunk! De honnan tudhatjuk, milyen ez a szeretet?

Ján. 14,9 Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?

Jézusra kell néznünk, ha meg akarjuk tudni, hogy milyen Isten szeretete. Aki Jézust látta, az látta az Atyát, hiszen Ő az Atya valóságának a képmása! Amilyen Jézus, olyan az Atya, ahogyan viselkedett Jézus, úgy viselkedett volna az Atya is. Jézus soha nem tett semmit, csak amit a Mennyből látott és hallott. Jézus Isten, Aki megjelent testben, és kiárasztotta a szeretetét az emberekre

1 Ján. 3,18
Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.

A szeretet gyakorlati, és nem elméleti dolog, tettekben nyilvánul meg, nem puszta beszédben. A továbbiakban nézzük meg, hogyan viselkedett Jézus, hogyan nyilvánult meg Isten szeretete a gyakorlatban, milyen tetteket hajtott végre.

A szeretet kemény, mint a sír!

Jézus soha nem udvariaskodott az istentelen politikusokkal és vallási vezetőkkel, hanem kemény jelzőkkel illette őket. Rókának és kígyónak nevezte őket, és tudvalevő, hogy a kígyó a sátán jelképe a Bibliában!

Képzeljük el, ha ma valaki úgy beszólna korunk politikai és vallási vezetőinek, mint ahogyan Jézus tette, mekkora ribillió lenne!

Egyébként nem látjuk, hogy Jézus vagy az apostolok bármilyen kapcsolatot, szövetséget alakítottak volna ki a világi fennálló renddel, hogy anyagi, vagy hatalmi befolyással építsék az Isten Országát! Isten nem így dolgozik!

Jézus elég kemény volt a templomban is, amikor ostorral űzte ki az embereket és az állatokat onnan, a pénzváltók asztalait felborította, a pénzüket szétszórta. Elképzelhető, milyen szellemi erővel tette mindezt, hogy nem mertek ellene fellépni! Ha szereted az Urat, az Ő gyülekezetét, és munkáját, akkor lesz olyan alkalom, amikor fel kell vállalnod a konfrontációt! Jézus Krisztus a Bárány és az Oroszlán vagyis mindkét természet Benne van, Ő áldozat és király egyszerre. Általában a bárány szelíd természete nyilvánul meg, de van, amikor oroszlánként kel fel, ha Isten haragja betölti.

A szívükben lakozó Krisztus által mindkét természet megvan a hívőben, de ne keverjük össze a kettőt, ne akkor keménykedjünk, amikor lágynak kellene lenni, és na akkor legyünk birkák, amikor keményen konfrontálódni kellene!

Jézus sokat foglalkozott a tanítványaival, szerette, elfogadta őket, de nem hagyta dorgálás és intés nélkül őket, mert tudta, hogy akkor soha nem válnának azzá, akivé Isten tenni akarta őket
Volt olyan eset, amikor gyakorlatilag az volt az Úr üzenete Jánosnak és Jakabnak, hogy nem a Szent Szellem, hanem egy tisztátalan szellem által lettek inspirálva! Gondolom pár hétig igencsak elgondolkodtak a tanítványok, hogy milyen szinten is állnak!

Intés, feddés, dorgálás

Megdorgál, vagyis rászól, figyelmeztet, megró, megfedd, megszid, rendreutasít, megbüntet!

A mai korban a fiatalokra nem lehet rászólni, nem lehet feddeni őket, egy korcs nemzedék lesz ebből, akikre pontosan ráillenek a 2 Tim.3. utalásai. A liberalizmus és a humanizmus hatására azt mondják a hívő fiataloknak, hogy Isten úgy szeret, ahogy vagy, és betölti minden szükségedet. De ha ezt egyoldalúan hangsúlyozzuk, akkor féligazság, vagyis hazugság lesz belőle! Mert ez alapján úgy gondolják az emberek, hogy ha Isten így is szeret, akkor minek megváltozni, és Isten pedig azért van, hogy minden kívánságomat és vágyamat betöltse. Ez pedig nagyon messze van az igazságtól!

Amikor Jézus megdorgálta Pétert, az ok Péter humanizmusa volt. Péter humanizmusa abból állt, hogy nem Isten szerint kezdett el gondolkodni, hanem a természetes, emberi észjárását követte. Ehhez rögtön hozzátársult az ördög, és rá akarta venni Jézust arra, hogy letérjen az Isten útjáról, ami a Golgotára ment, és meneküljön el a halál elől. Ha ezt eléri, mindnyájan a halálban maradunk! Jézus keményen megdorgálta Pétert, de Péter nem sértődött meg, nem ment el egy másik gyülekezetbe, hanem felvette a fenyítést!

Kérdés, hogy manapság vajon hogyan reagálnának a hívők hasonló esetben?

Akit szeret az Atya, azt megfenyíti, de nem haragból vagy indulatból, hanem a javára, hogy kiábrázolódjon benne a Krisztus. Aki nem veszi fel a fenyítést, az nem fiú, hanem korcs, fattyú, az Ige szerint. A testi fenyítésről az ige, főleg a Pédabeszédek könyve foglalkozik. Két szélsőség van ezzel kapcsolatban, vagy agyba-főbe verik a gyerekeiket a szülők okkal, ok nélkül, vagy egyáltalán nem alkalmaznak testi fenyítést, Egyik rosszabb, mint a másik. Ennek a filozófiának beláthatatlan következményei lesznek a most felnövő generáció életében! Van helye a testi fenyítésnek, de ritkán, nyomós indokkal, nem indulatból, és nem büntetési, hanem helyreállítási célzattal!

Láthatjuk, tehát, hogy Isten szeretetében helye van az intésnek, a keménységnek, a fenyítésnek, a konfrontációnak és a számonkérésnek is, a megfelelő időben és módon!

Tévedés azt gondolni, hogy Istennek minden mindegy, mindig elnéz minden vétket és bűnt, és nem lesz számonkérés.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .