Blogbejegyzés

Fiúságunk Krisztusban

Róm. 8,15
Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!

Isten gyermekei azok, akik megtértek a bűneikből, befogadták Jézust a szívükbe, élő hittel hisznek az Ő Nevében, és újjászülettek víztől és Szellemtől. Mi Isten gyermekei vagyunk, mert betöltöttük ezeket a feltételeket, azaz befogadtuk Jézust, újjászülettünk és hiszünk Őbenne.

Jézus Krisztus engesztelő áldozata és az Ő vére a fiúságunk alapja! A kereszt nélkül nem fogadhatott volna magához, mert a bűneink elválasztottak Tőle!

A kereszten viszont Jézus magára vette a bűneinket, és azok következményét a halált, és így megszabadított bennünket a bűneinkből, és a következményétől a haláltól is! A bűn el lett rendezve, ki lett fizetve a megváltás ára Jézus vére által, ezért bizalommal járulhatunk a kegyelem királyi székéhez, alkalmas időben való segítségül!

Fontos! Nem a saját cselekedeteink, érdemeink, vagyis nem az önigazságunk az Isten elé járulás alapja! Ha az lenne, akkor soha nem lehetnénk biztosak benne, hogy mehetünk-e Isten elé vagy sem, elfogadott-e, vagy sem!

A hitünk által vagyunk kedvesek Isten előtt, egyedül hit által járulhatunk a kegyelem királyi széke elé!

Hinni Jézusban azt jelenti, hogy hiszek abban, hogy Ő meghalt az én bűneimért, és feltámadott az én megigazulásomért, hiszek a kereszten elvégzett helyettesítő áldozatában, a vérének az erejében, hogy legyőzte a halált, a sátánt, és kifizette a váltságdíjat.

Mikor mehetünk bizalommal Isten elé?

Ha a szívünk nem vádol, ha nincsen nem rendezett bűnünk, ha törekszünk tisztán élni, ha a bűnt bűnnek mondjuk, és megőrizzük a jó és tiszta lelkiismeretet. A szívet nézi Isten, a szív a fontos, a motivációk, a bűnhöz való hozzáállás a fontos!

Nem a szolgaság szellemét kaptuk Istentől! A szolgaság börtönben tart, állandó megfelelési kényszer uralja az embert, hogy megfeleljen az Urának. Valamint félelmet generál, állandó félelemben él az ember, hogy mikor fogják okkal vagy ok nélkül megbüntetni. Ez a szellem nem Istentől van, akkor nyilván más forrásból származik, a sátántól.

Istentől a Fiúság Szelleme van, ez a Szent Szellem, Aki kitöltetett a szívünkbe hit által, fiak vagyunk, nem szolgák! Ez nem jelenti azt, hogy nem szolgáljuk Istent, de nem szolgaként, hanem fiúként, nem félelemből, kényszerből és megfelelésből, hanem önként, szeretetből és hálából szolgálunk Urunknak!

A fiúi identitásunkat támadja az ördög állandóan, mert tudja, hogy ha ebből ki tud mozdítani, akkor nyert ügye van! Fel kell készülni ezekre a támadásokra és nem szabad meglepődni!

Hogyan győzött Jézus a sátáni kísértések ellen? Az Ige kardjával, a hit beszédével győzött Jézus a kísértések felett. Mi sem tudunk más eszközzel győzelmet aratni a kísértések és szellemi támadások idején!

Isten örökösei vagyunk, mivel a fiak örökölnek, ezért mi is örököljük Isten javait. Krisztusnak örököstársai vagyunk, Krisztus a Fiú, mi fogadott gyermekek vagyunk, így Jézus testvérei, és Vele együtt öröklünk.

Mennyei örökségünk: örök életet nyerünk, új nevet kapunk, Isten jelenlétében fogunk élni, meglátjuk Őt, úgy amint van, jutalmakat kapunk, kibeszélhetetlen örömben és boldogságban lesz részünk, nem lesz könny, kiáltás, fájdalom, halál, betegség, mert az elsők elmúltak, új eget és földet kapunk, az Úr dicsősége fog világítani, maga az Isten lesz velünk!

A jelenkori áldások, az örökségünk előízei: szeretet, öröm, békesség, fiúság, elfogadás, áldás, ellátás, bővölködés, gondviselés, védelem, megőrzés, biztonság, testi-lelki egészség, gyógyulás, Isten jelenléte, a Szabadság Szelleme.

Új parancsolatot adott Jézus a halála előtt, mintegy végrendeletként. Mi volt ez a nagyon fontos új parancsolat? Az, hogy a hívő testvérek szeressék egymást! Hogyan? Ahogyan Jézus szerette a tanítványait.

Miről ismeri meg a világ, hogy Jézushoz tartozunk? A nagy kenetünkről, a szellemi ajándékainkról, a fantasztikus tanításokról, a látomásokról, és a prófétai látásokról? Nem! Arról, hogy szeretjük a testvéreinket, akik Istentől születtek, szeretjük egymást.

Hogyan szeretett minket Jézus? Szóval, szép beszédekkel? Nem! Cselekedetekkel és valósággal! Ő az életét adta értünk! Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .